gondolatok
Az utóbbi pár hónapban mindenki meg akarta mondani nekem, hogy milyen vagyok. Eddig nem érdekelt, legalábbis megpróbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne, de májusban ez átkattant és mindenkinek meg akartam felelni. Vágytam az elismerésükre, a szeretetükre, a megbecsülésükre. Előtérbe helyeztem őket és nem foglalkoztam a saját érzéseimmel. Senki meg se kérdezte, hogy érzem magam.. nem arról van szó, hogy ez olyan fontos lett volna. De pont amiatt, hogy egy ennyire egyszerű kérdést sem tett fel nekem semmi, egyszerűen kiüresedtem. Megpróbáltam a legjobb ember lenni, a legkedvesebb, a legmegértőbb, mert ők azt mondták, hogy ilyennek ismernek.. és minden elveszett. Kihasználtak, a szemembe hazudtak, semmibe vettek és szemforgatva hallgatták a kiakadásaimat. A barátom volt életem egyik legjobb időszaka, mert végre azt éreztem, hogy szeretve vagyok. Darabjaira hullott az egész, amikor kiderült, hogy ez csak egy álca. Megkérdőjeleződött bennem a szerelme is és nem bírtam hinni abban, hogy